A távbeszélő
A telefonkészülék – mára már a magyar köznyelvből kikopott nevén távbeszélő – olyan távközlő eszköz, amely a hangot a készülék mikrofonjának segítségével elektromos jelekké alakítja át és azt különböző módon nagy távolságra továbbítva a telefonkészülék hangszórójával újra hallható hanggá alakítja.
A telefon lehetővé teszi, hogy emberek egymással olyankor is tudjanak beszélgetést folytatni, amikor esetenként hallótávolságon kívül tartózkodnak. Ennek természetesen feltétele, hogy mindkét fél rendelkezzen olyan készülékkel, amely a telefonhálózathoz van csatlakoztatva. A telefon ma az emberek közötti személyes kommunikáció egyik alapvető és meghatározó eszköze.
A telefonok fajtái
A készülékek csoportosítása többféleképpen lehetséges.
- Vezetékes telefonok
- nyilvános
- nosztalgia
- cselédhívó (az ebédlő és konyha között)
- kezelői
- ISDN telefon
- IP-telefon
- Hordozható (vezetékes, de hordozható kivitelű)
- vizsgáló
- tábori (főleg a katonaság használja)
- vezeték nélküli (rádióhullámokkal) korlátozott helyen (például lakásban) működő
- Rádióhullámokkal működő
- rádiótelefon
- mobiltelefon
- műholdas (Thuraya, Inmarsat, Iridium (Globális))
- Egyebek
- kaputelefon
- áltelefon
Más csoportosításban asztali, fali (falra szerelt) és egységes (használható asztalon és falon is) készülékek ismertek. A legtöbb készülékház fából, fémből, bakelitből vagy másféle műanyagból készül.
A telefonok a mikrofontáplálás módja szerint lehetnek helyi vagy központi teleptáplálásúak. Ennél a csoportosításnál rendszerint az angol rövidítéseket használják (LB: helyi telep, CB: központi telep).